Az indiai asztalon a kenyér nem köret. Eszköz: ezzel szedi fel az ember a mártást, és ez adja a falat textúráját. Ezért van belőle ennyiféle, és ezért nem mindegy, melyiket rendeli mi mellé.

Naan, a puha

Kelt tésztából készül, és a tandoor forró falihoz csapva sül meg. Ettől lesz a külseje foltosan pirult, a belseje levegős és rugalmas. A legjobban a sűrű, vajas mártásokhoz áll: butter chickenhez, dal makhinihoz.

Roti, a mindennapi

Teljes kiőrlésű lisztből, kelesztes nélkül. Vékonyabb és szárazabb a naannál, és éppen ezért jó: nem nyomja el az ételt. A tandoori roti a kemencében sül, a roomali roti pedig olyan vékonyra nyújtva, hogy összehajtva zsebkendőre emlékeztet, a neve is ezt jelenti.

Paratha és parotta, a réteges

A tésztát többször összehajtják és újra nyújtják, így sütés közben rétegekre nyílik. A laccha paratha csavart formájú, a pudina mentavás, a dél-indiai kerela parotta pedig olyan foszlós, hogy sokan önmagában is megeszik. Gazdag, tehát könnyebb fogások mellé való.

Kulcsa, a töltött

Kelt kenyér, amibe sütés előtt töltelék kerül. Ez az a típus, ahol a legtöbb a játéklehetőség: nálunk zöldséges, kasmíri aszáltgyümölcsös, bazsalikomos és cheddaros-szarvasgombás változatban is. Önmagában megálló tétel, ne aggasszon, ha nem marad belőle a főfogásra.

Papadam, a ropogós

Nem búzalisztből, hanem lencselisztből készül, és vékony, üvegszerű lappá sül. A dolga a textúra: ha minden más a tányéron puha, ez adja a roppanást. Érdemes rámorzsolni a rizsre, nem külön elrágcsálni.

Melyiket mihez?

Sűrű, vajas mártás: naan.
Csípős vagy nagyon fűszeres fogás: roti, mert nem tesz rá még egy réteget.
Szárazabb, sült étel: paratha vagy parotta.
Ha ketten vannak: kétfélét kérjenek, ne kétszer ugyanazt.

A kemencés kenyerek és a rizsek az étlapon egy szekcióban vannak.